Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amolyan első bejegyzés...

2008.06.07
Nem is tudom, csak úgy kedvem volt ma írni, már csak néhány nap, s véget ér egy derűs korszak - reményeim szerint derűsen :)). Kedden államvizsga... Aztán buli... S aztán a szürke hétköznapok. Életem legszebb három éve volt mindent összevetve. Hogy ezután mi lesz... Talán az, ami eddig -- megy majd egyik nap a másik után, de valahogy máshogy. Megmagyarázhatatlan. Fura. Mint ahogy oly sok minden szerte a világban. Talán nem is tűnik ez olyan fontosnak, nekem mégis az. Folytathatnám, de felesleges, nem tudnék stílusosan pontot tenni a végére. Ezért inkább ennyiben hagyom, s megyek vissza tanulni. "Jött" egy vers, ezt leírom:
 
Egy út
 
Egy út, helyesnek tűnő,
szeliden kanyargó,
Egy út, végtelenbe tartó,
szemet kápráztató,
Üde, átlátszó-lila levegővel,
nyírekkel szegett,
Szivárvány-szín, örök kapuval,
át nem engedhetett.
Egy keskeny parkoló,
másodpercnyi pihenés,
Narancssárga S.O.S.-hívó,
lázas keresgélés,
Egy kósza gondolat,
időnként eszembe ötlő,
Acélos akarat,
megingást nem tűrő.
--ez volt az egész--