Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. A nyelv és kultúra kapcsolata, különös tekintettel a Whorf-hipotézisre

2008.05.23

·        Egy nyelv rendszere, szókincse és használójának világképe között valamiféle összefüggés van. Vitatott azonban, hogy mely pontokon és milyen mértékben befolyásolja a nyelvhasználat a világképet.

  • A nyelvészetben nem új keletű dolog annak hangoztatása, hogy a nyelv befolyásolja, meghatározza használójának világképét. Ezt a gondolatot először Wilhelm von Humboldt (1767-1935) német nyelvész, polihisztor vetette fel a XIX. század elején.
  • A XX. században amerikai nyelvészek fejlesztették tovább ezt az elképzelést, először Edward Sapir, aki A nyelvészet mint tudomány című könyvében ír erről.
  • Az elméletet magát mégis Whorf-hipotézisnek hívják, s Sapir egyik tanítványáról, Benjamin Lee Whorfról kapta a nevét. Whorf eredetileg vegyészmérnök, s csak hobbiképpen foglalkozott nyelvészettel. Vizsgálódásai során különféle észak-amerikai indián nyelveket hasonlított össze, s azt tapasztalta, hogy az egyik nyelv különbséget tesz ott, ahol egy másik nem, s így az első nyelv használói könnyebben észlelik környezetükben azokat a különbségeket, amelyekre az ilyen nyelvi megkülönböztetések felhívják a figyelműket. (pl. nyelvtani nem használata, igeidők, egyes és többes számok használata, színek)

·        Sapir-Whorf hipotézis – nyelvi relativizmus: Az elmélet kimondja, hogy az anyanyelv nem csupán a gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem azt is alapvetően meghatározza, hogy milyenné válik a gondolkodásunk. Eszerint a más-más anyanyelvűek másképp szemlélik a világot: mást vesznek észre belőle, másképp elemzik a jelenségeket, másképp érvelnek, egyáltalán más alapokra épül a tudatuk.

·        Whorf azt hangsúlyozza, hogy az anyanyelvünk által lefektetett vonalak mentén tagoljuk a természetet.

·        A nyelvi-kulturális különbségek legnyilvánvalóbban a szókincsben mutatkoznak meg. Az eszkimóknak gazdag szókincse van a különböző hófajták vagy a bálnák típusainak leírására, az afrikai maszáj nyelvben a tehén tizenhét szóval jelölhető, Burmában a rizs húsz fajtájára húsz külön szó létezik, az arab nyelvben a tevével több száz szó áll kapcsolatban stb. Míg a kvakiutl indiánok az életük szempontjából fontosnak tűnő minden lehetséges helynek nevet adnak, az eszkimók meglehetősen szűkösen bánnak a helynevekkel.

·        Könnyen belátható, hogy az elnevezéseknek ez a gazdagsága az adott tárgyaknak a természethez való alkalmazkodásban betöltött fontos szerepével függ össze. A társadalmi kapcsolatok kultúrára jellemző szerveződése is megragadható a szókincsben. A japán személyes névmások a személyes kapcsolatok sokkal finomabb megkülönböztetését teszik lehetővé, mint az európai nyelvek névmásai, az angol jóval több kifejezést használ a humorra, mint a német stb.

·        Whorf a hopi indiánok nyelvét az európai nyelvekkel összehasonlítva kimutatta, hogy a nyelv szerkezeti különbségei világszemléleti különbségeknek felelnek meg. A hopi nyelvben nincsenek az európai nyelvekben megszokott igeidők, mint múlt, jelen, jövő. Ezzel szemben a jelen idő kifejezésére sokkal szélesebb választék áll a hopik rendelkezésére. Az időt nem tekintik mérhetőnek vagy olyasvalaminek, aminek határpontjai lehetnek. Eltérően a nyugati kultúrától, az időnek nincs értéke, hopi nyelven nem lehet időt vesztegetni vagy spórolni, adni vagy venni. A hopi kultúrában az a fontos, ahogyan az események követik egymást. Ha például egy növényt elültetnek, az a lényeges, hogy kinőjön, nem pedig az idő, ami alatt kinő. A hopi embert házépítéskor az foglalkoztatja, hogy az események megfelelő sorrendben történjenek, ezért azután egy ház felépítése négy évig is eltarthat.

·        Megállapíthatjuk, hogy ami egy kultúra számára nagyon fontos, arra nincs egyetlen szavuk, túl fontos ahhoz, hogy egy szóval megfogható legyen.

·        E szerint az elgondolás szerint a nyelv valamilyen fátylat vagy szűrőt helyez a világ elé, meghatározza, hogy a beszélők hogyan észlelik és szervezik meg a világot maguk körül- a természeti világot éppúgy, mint a társadalmit. Vagyis az a nyelv, amelyet az ember beszél, alakítja világnézetét.

  • A Whorf-hipotézissel kapcsolatban a legérvényesebb következtetés az, hogy egyáltalán nincs bebizonyítva. Úgy tűnik, minden további nélkül lehet bármiről beszélni bármely nyelven, feltéve hogy a beszélő hajlandó némi körülírással élni. Ugyanakkor egyes fogalmak lehetnek "kódolhatóbbak", azaz könnyebben kifejezhetők bizonyos nyelvekben, mint másokban.