Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. A kommunikáció jakobsoni modellje

2008.05.23

·        Roman Jakobson nyelvi kommunikációs modellje hat elemből áll. Modelljéből kiolvasható, hogy egyáltalán nincs szó az elemek elszigeteltségéről. A kapcsolatok, kölcsönhatások, dinamikus viszonyok fontosak. Ha az egyik elem hiányzik, akkor nem jön létre kommunikáció.

 

·        A kommunikáció szereplői: ADÓ (kommunikátor), aki a külvilágból érkező ingereket önmagán átszűrve, KÓDOK segítségével ÜZENETTÉ alakítja, kódolja saját gondolatait annak érdekében, hogy partneréhez, a kommunikáció másik szereplőjéhez, a VEVŐHÖZ eljuttassa. Az üzenet mindig érzékileg is észlelhető fizikai jelenség, amely a kontaktust biztosító CSATORNA jóvoltából juthat el a vevőhöz. A csatornán valamennyire mindig módosul a közlemény, mert zajos, zörejes környezetben utazik. Ezért a kódolt üzenetet a vevőnek dekódolnia, a saját jelrendszerére átalakítva kell értelmeznie. A kommunikációs szituációt mindig a KONTEXTUS, a partnerek viszonya, társadalmi helyzete, és sok más tényező, de talán a leginkább a kommunikáció közös vagy eltérő célja minősíti.

 

 

KONTEXTUS (referenciális)

 

FELADÓ (emotív)

ÜZENET (poétikai)

CÍMZETT (konnatív)

 

KONTAKTUS (fatikus)

KÓD (metanyelvi)

 

Az ábra magyarázata: A feladó az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. A közös kód szükséges ahhoz, hogy mindkét fél számára érthető legyen az üzenet. A kontextus biztosítja az összefüggést. A kontaktus a fizikai csatornát jelenti.

·        E hat nagybetűs elemhez kapcsolódik a hat funkció. De ezek az elemektől és egymástól függetlenül nem értelmezhetők. Minden közlésben benne van mind a 6 funkció, csak különböző arányban.

 

·        Funkciók:

*      Emotív (érzelmi): a beszélőnek az üzenettel kapcsolatos érzelmeit, indulatait, hangulatait fejez ki. Nyelvi kifejezőeszközei gyakran az indulatszavak lehetnek.

*      Konnatív (felhívó): a címzettre irányul, annak befolyásolására szolgál. Nyelvi formái lehetnek a megszólítás, felszólítás, meghívás, tudakozás stb.

*      Fatikus: a kommunikáció létrehozására, fenntartására, meghosszabbítására vonatkozik. Nyelvi megnyilvánulásai lehetnek a köszönés, megszólítás, bemutatás, stb.

*      Metanyelvi: a kódra utal, a nyelv segítségével magáról a nyelvről szól a kommunikáció. Ez a funkció a kódra utal, arra a momentumra, amikor az alkalmazott jelet egy másik jellel minősítjük, árnyaljuk, esetleg átértelmezzük

*      Poétikai: magára az üzenetre, ill. annak megformáltságára, közvetve az adó stílusára vonatkozik.

*      Referenciális (közlő, tájékoztató): a kontextussal van kapcsolatban. Nyelvi formái lehetnek az útbaigazítás, hirdetés, üzenetközvetítés, előadás. Ez az a funkció, ami kontextus nélkül nem valósul meg. A kommunikáció során alapvető tendencia, hogy az adó és a vevő a közös valóságukra vonatkozó ismereteket, tapasztalatokat cseréli ki, a közös jelkészletükből merítve

 

·        Egyetlen üzenet tartalmazhatja a kommunikáció összes jakobsoni funkcióját!