Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. Az anyanyelv-elsajátítás folyamata és a dajkanelv szerepe

2008.05.23
  • Az emberek évezredek óta csodálkoznak azon, miként jut a gyermek anyanyelvének birtokába.
  • (A legelső nyelvkutató alighanem az ókori Egyiptomban valaha élt Pszametik fáraó, aki arra volt kíváncsi, melyik a világ legősibb nyelve. E kérdés megválaszolása céljából a világtól elzárva neveltetett fel két gyermeket. Még a kiszolgáló személyzetnek is meg volt tiltva, hogy a gyermekekhez beszéljen. Hérodotosz beszámolója szerint a gyerekek két éves korukban megszólaltak, legelső szavuk „bekosz”-nak hangzott. A fáraó némi csalódottsággal állapította meg, hogy ezek szerint a fríg nyelv a világ legősibb nyelve, mivel a bekosz frígül kenyeret jelent.)
  • Az emberek évezredek óta csodálkoznak azon, miként jut a gyermek anyanyelvének birtokába.
  • Anatómiai, biológiai és antropológiai ismereteink szerint a beszéd képessége több tényező együttes meglétét feltételezi. Az értelmes és tagolt emberi beszédnek bizonyos artikulációs (nyelv, garat felépítése és megfelelő működése) és agyi (féloldali dominancia és a megfelelő agyi központok kialakulása) előfeltételei vannak. Kérdés, hogy az újszülött már rendelkezik-e ezekkel, vagy nem? A tudomány mai állása szerint az újszülött beszédszervei hasonlóak a majoméhoz, így tehát megfelelő fejlődésen kell átmenniük, hogy alkalmasak legyenek az emberi beszédre. Az elsődlegesen táplálkozást ellátó szerv fokozatosan alakul át, hogy másodlagos funkcióját (beszédképesség) betölthesse. A másik feltétel, az agy féloldali dominanciájának születéskori megléte még nem teljesen bizonyított, mivel a gyermek ezt az adottságot csak fokozatosan ismeri és használja fel, így a jobb vagy a bal kezesség rendszerint csak 2 éves korra alakul ki teljesen. A beszédképesség feltétele még az agyi központok kialakulása az agy megfelelő területein. Ennek születéskori megléte is felvet néhány kérdést, mivel a gyermek 2 éves kora előtt is beszél, illetve valami beszédfélét produkál. Feltételezhetjük, hogy ebben a korban még nem annyira az agy felépítése és szerkezete az, ami a beszédet biztosítja, hanem hogy a gyermek képes az agy bizonyos funkcióit kiaknázni. Említésre méltó még az a megfigyelés, hogy az agyat ért mechanikus és más sérülés a felnőttkorban maradandó részleges vagy teljes beszédvesztést eredményez, a gyermekek esetében egészen a serdülőkorig ez meglepő módon nem így működik, náluk a sérülés miatt kiesett agyi területek funkcióit más területek veszik át, ezért nem szenvednek maradandó beszédkárosodást, eme képességük fokozatosan javul.
  • Serdülőkorban a beszéd szempontjából jelentős biológiai változások állnak be, ekkor játszódik le a mutálás, mely a fiúknál jelentős hangszínváltozást eredményez, de a lányoknál is megfigyelhető.
  • A kísérletek azt sugallják, hogy az ember már születésétől fogva pozitív megkülönböztetéssel reagál az emberi hangra, különösen, ha az szervezett.

A beszédfejlődés kezdete: a gőgicséléstől a hangokig (A születéstől a második életévig)

  • A születéstől a második életév végéig a gyermek óriási fejlődést tesz meg. A megszületett magatehetetlen csecsemőből önállóan járni tudó majdnem kész egyéniség válik.
  • A beszédfejlődés kezdőpontja a születést követő sírás, mely az idő előrehaladtával 3 hónapos korra már olyannyira árnyalttá válik, hogy a mama képes a sírás jellegéből a csecsemő testi-lelki szükségleteire következtetni és azokat kielégíteni. Ez már egyfajta kommunikáció baba és mama között.
  • A későbbi hónapokban a sírás elveszti sírás jellegét, a baba hangokat ad, eleinte csak a beszédfunkció öröméért, később azért mert környezete mosollyal és beszéddel pozitív választ ad e cselekvésre. Majd egyre hosszabb monológokat gügyög, míg az első életév végére a szülői fül egyre több anyanyelvi hangot fedez fel ebben a bababeszédben. A második életév végére már feltűnik az első többtagú mondat is, a kisded beszéde már egyre inkább érthető a nem családtag számára is. A hangtani fejlődés nem zárul le a második életév végén, végleges kialakulása négy-öt éves korra tehető. Még az ötévesek között is sok olyan gyermek van, aki nem beszél tisztán, pl. pösze, vagy selypít, de velük már a logopédusnak ajánlatos foglalkozni.
  • Mit kell a gyermeknek anyanyelve hangtani jelenségeiből elsajátítani?

a) a hallott hangfolyamatokból annak kiszűrése, hogy melyek azok a fizikai  

    jellemzők, amik lényegesek és melyek nem (pl. r-nél nem a képzés helye fontos,

    hanem a hosszan vagy röviden ejtés)

b) az egész fonémarendszert + a köztük lévő sajátos kapcsolat elsajátítása

c) hangok szavakká, szószerkezetekké való összefűzése

d) kiejthetőség

e) mondatok intonációja

  • A hangtani jelenségek közül legalább ez az öt szükséges, hogy a gyermek az anyanyelvi beszéd létrehozására, megértésére és utánzására képes legyen. Ugyanakkor a gyermeknyelvi jelrendszernek sajátos szerkezete van, nem tekinthető a felnőtt nyelv kicsinyített esetleg rosszabb minőségű másának.
  • A születés pillanatától a harmadik hónap végéig kétirányú fejlődés zajlik, egyre emberibbé válnak a gyermek hangadó szerveinek fizikai állapota, másodsorban a beszédszervek működése összerendezettebb. A fülek még nem alkalmasak a tagolt beszéd elemzésére, de a beszédszervek sem alkalmasak még a tagolt beszéd előállítására.
  • Az egy két hetes csecsemő kezdetben az emberi hang-nem emberi hang kettősséget képes jól megkülönböztetni, később az emberi hang szociálisan differenciálódik és közülük az anyai hangra megkülönböztetett módon reagál.
  • A beszédből a baba először az intonációt sajátítja el, a mi sokkal nagyobb nyelvi egység a hangnál. Ebben az esetben is az intonációs hangminták központi idegrendszeri feldolgozása történik meg először, majd ez alakul át motorikus, azaz kimondott intonáció-típussá. Tehát az értés megelőzi a létrehozást.
  • A gyermek először az elégedetlenséget kifejező intonációt használja, majd ezt a nyugodt beszédnek megfelelő közlő intonáció használata követi. A harmadik hónaptól kezdve jelenik meg az örömöt kifejező intonáció, majd a gügyögés korszakában a kérés kifejezésére szolgáló. A kérdés intonációja viszonylag későn a 3. életév végére alakul ki.
  • Az újszülött hangjai általában magánhangzós jellegűek, mert hangképző szervei más fonémák kiejtésére még anatómiailag és fiziológiásan is alkalmatlanok (fog hiánya, nyelvet mozgató izmok akaratlagos működése). A hatodik hónaptól kezdve megjelennek a magán- és mássalhangzók, melyek azonban még egy világnyelv hangjai, nem tipikusan az anyanyelv hangzói találhatók meg benne. Pár héttel később a hangok már differenciálódnak, a nem anyanyelvi hangok eltűnnek belőle.
  • 9 hónapos és másfél éves kor között már megjelennek az első szavak, melyeknek már meghatározott jelentése van. A szavakhoz használt hangok már többségében az anyanyelv hangjai, tehát elmondhatjuk, hogy ezek a hangok jelentik az első lépéseket az anyanyelv fonémarendszerének elsajátításában.
  • Felvetődik a kérdés, kap-e a gyerek valamilyen segítséget a hangok elsajátításához?  A válasz igen, ezt a nyelvet (babytalk) a magyar szakirodalom dajkanyelvnek nevezi.
    • A dajkanyelv a fiatal, 6 hónapos és 2 éves kor közötti gyermekhez intézett sajátos nyelvhasználaton alapuló felnőtt beszéd., melynek sajátos szókészlete van ( ló= paci, étel = hami, stb.).
    • A dajkanyelv kulturálisan átszármaztatott, (a felnőtt tanítja a gyereket) konvencionalizált, (a paci szó már ősidők óta a lovat jelenti) de nem univerzális, mert minden nyelvnek megvan a saját dajkanyelve. Közös bennük, hogy az egymást követő mássalhangzókat egyszerűsíti.
    • Gyakori hangtani jelenség a dajkanyelvben, hogy az r mássalhangzót könnyebben kiejthető mássalhangzóval cserléi fel.
    • De nem csak hangtani egyszerűségre törekszik, hanem nyelvtanira is. Sajátos kicsinyítő képzőket használ, gyakoribb benne a főnév, mint az ige vagy a névmás.
    • A dajkanyelv tehát sajátos állomás a nyelvelsajátítás során. Mintegy bevezetőül szolgál a nyelvtanulásnak azon korszakába, amikor a gyermek még csak a szavak egymás után állítására képes, de viszonyító nyelvi elemeket (pl. ragokat) még nem használ.
    • Az egyes hangok kiejtésének megtanulási sorrendje igen nagy hasonlóságot mutat a különböző gyermeknyelvekben, majd később ez az azonosság értelemszerűen megszűnik.
    • A szavakon különböző egyszerűsítéseket végez, kihagy hangokat, szótagokat a felnőttnyelvi formából, vagy más hangokkal helyettesít egyes hangokat. Ezek a változtatások meghatározott rendszerűséget mutatnak.
    • Egyszerűsített, könnyen felismerhető beszéd

• „itt és most”-ról szól

• fonológiailag egyszerűsített

• több szünet

• rövidebb megszólalások

• több ismétlés

• lassabb beszéd

• egyértelműbb tagolás

• magasabb frekvencia

• jelnyelvet beszélőknél is jelen van

• a gyerek megértési képességével arányosan fokozatosan elhagyják

• jól kiemelkedik a környezet egyéb hangjaiból, és alkalmazkodik a nyelvet elsajátító képességeihez

• Szerepe (vitatott kérdés):

– valószínűleg nem szükséges a nyelvelsajátításhoz, de gyorsítja azt

– lehetnek nyelven kívüli szerepei is: kötődés erősítése

  • Az egyéves gyermek a magánhangzók közül az a e és i hangokat birtokolja, míg a mássalhangzók közül a p, m, b, t, d, sz, n, h, és j hangokat. Ezek a hangok vesznek részt az állandóan és rendszeresen használt szavakban.
  • Egyéves korban a gyermek első szavairól, mondatairól csak idézőjelben beszélhetünk, inkább szómondatoknak nevezhetjük őket.
  • Különböző helyzetekben a gyermek más és más hangsúllyal ejti ki a szómondatokat. Így azt tapasztaljuk, hogy a különböző dallamvitel egy meghatározott hangsor esetében is különböző jelentéssel bír. A gyermeki szómondat jelentésének azonosításában több tényező játszik szerepet. Az a felnőtt, aki e mikrovilág valamennyi tényezőjét ismeri, képes a gyermeki szándékot felismerni és azt kielégíteni. Egyúttal ez a magyarázat arra, hogy idegen személy nem, mindig képes megérteni az 1-2 éves gyermek közlését.
  • A gyermeki beszéd mindig szituációban, vagy konkrét helyzetben érvényes.
  • A fejlődés-lélektani vizsgálatok szerint az egyéves gyerekek többsége mikrovilágának tárgyait (játékokat, az evéshez, fürdéshez szükséges tárgyakat) megérinti, kézbe veszi, családtagjait, felismeri, jól csúszkál, megtette, vagy hamarosan megteszi első lépéseit. A tárgyakkal való cselekvés, manipulálás során fontos ismeretekre, - pl. a tárgyak állandóságára - tesz szert. A tárgyak állandóságának felismerése és az eszközhasználat vezet el még ebben a korban a szimbólumok használatához, mely édestestvére a nyelvnek.
  • A szimbólumhasználat korszaka univerzális fejlődési szakasz, minden egészséges gyerek esetén nagyjából az 1-1,8 életkor között zajlik, így a világ valamennyi gyermeke ebben az életkorban kezdi kiejteni az első szavakat.

 

A 2-3 éves gyerekek nyelve

 

  • A kéttagú, két szóból álló mondatok a gyermek beszédfejlődésének következő állomása. A kéttagú mondatok rendszerint a kétéves kor előtt, vagy épp akkor jelentkeznek, és a beszédfejlődés ezen szakasza legfeljebb 3 éves korig tart.
  • A kéttagú mondatokat még nem jellemzi állandó szórend. Ez még azokra a nyelvekre is igaz, amelyekben egyébként a szórend döntő fontosságú pl. az angol.
  • A későbbi kéttagú mondatokban a különböző nyelvtani viszonyokat kifejező ragok, jele és más testes elemek hiányozhatnak, ezért szokták e korszak nyelvét telegrafikusnak nevezni.
  • A ragtalan korszakból egyes gyerekek már jóval kétéves kor előtt kilábalnak, de szépszámmal vannak olyanok, akik csak ekkortájt kezdenek ragokat és hozzá hasonló nyelvi elemeket használni mondataikban. Igaz, hogy a gyerekek nem egy időben kezdik használni a szóba forgó nyelvi jeleket, de az már nem különbözik, hogy milyen elemeket kezd először használni.
  • Gyermekeink beszédében a főnévi ragok közül a tárgy kifejezésére szolgáló –t rag jelenik meg elsőnek, melyet nem sokkal a –ba, a hely kifejezésére utaló rag követ. Ez a rag, tulajdonképpen a –ban, -ben ragot is pótolja. A tárgyas és helyviszonyokat kifejező nyelvi elemeket a birtoklás tényére való utalás követi. Így jelennek meg a babáé, kezem, testvérem formák, a többi, különösen a többes számú formák majd csak később, 3 éves kor betöltése körül jelennek meg.
  • A szakirodalom adatai szerint a magyar gyerekek az említett nyelvi elemeket kivétel nélkül a fenti sorrendben sajátítják el.
  • Ezt követően azonban már eltérések lehetnek. Egyes adatok szerint a kétéves kort betöltő gyermek a többes szám kifejezésére szolgáló -k jelet, más megfigyelések szerint a -nak ragot tanulja meg.
  • A tárgyi, helyi és birtokos formák kifejezését az eszköz pontossá és határozottá tétele követi, megjelenik a –val, -vel rag, bár a kétéves gyermek kezdetben csak élettelen tárgyakkal kapcsolatban használja.
  • A kétéves kor főnévi rendszerében utolsónak megfigyelt rag a térbeli közelítés kifejezésére szolgáló –hoz, -hez, höz, melyet ebben a korban kezdi elsajátítani a gyerek. A szóban forgó térbeli viszony harmadik tagja a –tól, -től, még nem is a térbeliség kifejezésére szolgál, inkább csak egyes igék vonzataként használja.
  • A kétéves gyermek nyelvi rendszerében a melléknevek  szerény képviselthez jutnak, előbb a fizikai tulajdonságok kifejezésére szolgáló szavak jelennek meg (ideg, fojjó), képes már egyes színek (pilos, sárda, zöld) megnevezésére is, de pontos használatukra még nem. A szép és csúnya szavak az elfogadás és elutasítás széles palettáját képes kifejezni.
  • A számnevek is képviselve vannak ebben az életkorban, de használatuk hibás. Igen fontos szerepet játszanak viszont a mutató névmások, egyszerűen a tárgyak neveit pótolja, de van más szerepe is, több azonos tárgy közül kiemel, meghatároz egyet. Megemlíthetjük még a névutókat, melyek csak főnévvel együtt jelennek meg, éppen hogy csak alakuló osztály a gyermek nyelvében.
  • Az igei rendszer ebben az életkorban már aránylag fejlett. A cselekvés a gyermek jelen és múlt időre tudja vonatkoztatni, formailag hiányzik a jövő idő. Az időben meghatározott cselekvés lehet egyszerűen megállapító jellegű, de lehet felszólító is.
  • Noam Chomsky

• a nyelvelsajátítás nehéz feladat

• az elsajátítás életkorában nem vagyunk képesek komplex intellektuális teljesítményekre

• a nyelvi bemenet szegényes

Tehát a nyelvet nem általános tanulási mechanizmusokkal sajátítjuk el, hanem veleszületett tudásunk van a nyelvről (Chomsky, Pinker):

• A nyelvek változatosak - paraméterállítás

• Megsemmisítő kritika a tanuláselméleti redukció fölött.

• A gyerek nem próba-szerencse alapon, nem megerősítések által toszogatva tanulja a nyelvet, hanem à

- önálló szabályfelismerés és –generalizáció (gyermeknyelvi hibák)

- kreatív használat – aluldetermináltság a környezet által.

- gyors szótanulási képesség

- valamilyen örökletes alap – a másik oldal: a tanító szülő à dajkanyelv, közös figyelem, interakciók a gyerekkel