Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Beszédaktus-elméletek

2008.05.23

Bevezetés:

– Amikor egymással beszélünk, mondatokat, pontosabban megnyilatkozásokat használunk. Ezeket a megnyilatkozásokat sokféleképpen lehet osztályozni.

– Az egyik dolog, amit a megnyilatkozások csinálnak, az, hogy propozíciókat tesznek: főként kijelentések vagy kérdések formájában, de más grammatikai formák is lehetségesek. A következő megnyilatkozások mindegyike propozíció: „Zsúfolt napom volt ma.”, „Felhívtad anyádat”. Ezek un. konstatív megnyilatkozások, egy lehetséges világ eseményeivel vagy történéseivel kapcsolódnak össze, amely tapasztalható vagy elképzelhető. Az "etikai" propozíció, például "A nagyfiúk nem sírnak", "Isten szeretet", a közönséges állításhoz hasonlóan az etikai állítás is lehet igaz vagy hamis. Az etikai állítások valódi célja nem az igazság vagy a hamisság; igazi céljuk az, hogy a viselkedés irányítójául szolgáljanak. A "fatikus" megnyilatkozás (kapcsolattartó), például "Jó napot!", "Hogy vagy?", nem állítástartalmuk, hanem inkább érzelmi értékük miatt használjuk, azt jelzik, hogy valaki vagy megnyit, vagy nyitva tart egy kommunikációs csatornát, és valójában semmit sem közölnek.

– vannak mondatok, kijelentések, amelyek nem értelmezhetők az igaz-hamis értékeken,

pl: Megígérem, hogy elmegyek a moziba. Az ülést ezennel megnyitom. Ezennel házastársakká nyilvánítlak benneteket. stb.

– mert: itt nemcsak mondtam, hanem egyúttal tettem is valamit: egy cselekedet pedig nem lehet igaz vagy hamis, legfeljebb sikeres vagy sikertelen. Ezek az ún. beszédcselekvések vagy beszédaktusok.

– a legegyszerűbb megvalósulási formái a beszédcselekvésnek: a performatív megnyilatkozások: vagyis az olyan esetek, amikor a szavak kimondása egybeesik magával a cselekvéssel, pl: megnyitom, nyilvánítom, megígérem.

– ám a beszéddel nemcsak az ilyen esetekben hajtok végre cselekvést, vannak sokkal indirektebb esetek is, pl: „Nincs itt egy kicsit meleg?” – ez azt jelenti tulajdonképpen, hogy: „Légy szíves, nyisd ki az ablakot!”, és ha minden jól megy, valaki a mondatom hatására kinyitja majd az ablakot. Az ilyen helyzetekkel foglalkozik a beszédaktus-elmélet.

Beszédaktus-elméletek: (A beszéd, mint cselekvés)

I.

Austin és Searle szerint a köv. beszédaktusok léteznek:

1. lokúciós aktus (kimondás)

2. illokúciós aktus (a cselekvés, amit a kimondással végrehajtok)

3. perlokúciós aktus (a hallgatóra tett hatás, pl. hogy veszi-e a lapot, és kinyitja-e az ablakot)

II.

Hogy a cselekvés, vagyis az illokúciós aktus megvalósul-e, az

1. az adott lokúció illokúciós erejétől függ:

– a performatív igéknek nagy az illokúciós ereje (ha azt mondom, hogy „Megígérem, hogy elmegyek a moziba.”, akkor a kimondással azonnal megvalósul egy cselekvés, egy illokúció).

  az indirekt beszédaktusoknak kisebb (ha azt mondom, hogy „Nincs itt egy kicsit meleg?”, akkor nem biztos, hogy elérem a kívánt hatást, vagyis az ablak kinyitását – sokminden függ a hallgatótól is.)

2. függ a sikerességi feltételektől is:

pl. egy ülést csak akkor tudok megnyitni, ha van hallgatóság, ha én vagyok az elnök, valamint az ülést még nem nyitotta meg senki

III.

Az indirekt illokúciós aktus fogalma, jellemzői:

olyan nem performatív megnyilatkozások, ahol másodlagos illokúciók is vannak

pl: „Hideg van itt.”

elsődleges illokúciós érték: állítás (kijelentő mondat)

másodlagos illokúciós érték: csukd be az ablakot

Két fajtája van:

konvencionális indirekt beszédaktus (ezeket mindenki megérti, lásd a már említett példák: „Nincs itt egy kicsit meleg?”, „Hideg van itt.” „Ideadnád a sót?”

nem konvencionális ~ (csak a  kontextusból következtethetők ki):

„Kérdés: – Jössz ma este moziba?

Válasz: –Tanulok.” (=nem)

Az ilyen esetekben a hallgatónak mindig bonyolult következtetési műveleteket kell végrehajtania, hogy megértse az illokúciót.

IV.

Grice elmélete: ő foglalkozik a hallgatóval is, vagyis azzal, hogy mi kell ahhoz, hogy a hallgató sikeresen végre tudja hajtani a fent említett bonyolult következtetéseket.

Szerinte minden társalgási formát az ún. együttműködési elv irányít:

 „Az általad folytatott beszélgetés elfogadott céljának vagy irányának megfelelően működj közre a beszélgetés folyamán.”

Ehhez 4 maxima tartozik:

1. a mennyiség maximája: hogy ne beszéljünk túl sokat

2. a minőség maximája: mondjunk igazat

3. a viszony maximája: legyünk relevánsak (beszédünk ne legyen üres bla-bla)

4. a mód maximája: legyünk érthetőek