Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15. A kétnyelvűség – többnyelvűség lehetséges formái. Nemzetiségi oktatás és interkulturális oktatásra törekvés

2008.05.23

·        Többnyelvűség

o       Többnyelvű vagy poliglott az az ember, aki kettőnél több nyelvet beszél. A két nyelvet beszélő embereket kétnyelvű vagy bilingvis személyeknek nevezik.

o       Poliglott személy tágabb értelmében bárki, aki több nyelven kommunikálni tud, akár passzív, akár aktív nyelvtudásal. Szűkebb értelemben poliglottnak csak azt az embert nevezzük, aki több nyelven anyanyelvi vagy közel anyanyelvi szinten beszél.

  • Kétnyelvűség
    • Azt a személyt tekintjük kétnyelvűnek, aki mindennapi beszédtevékenysége során két nyelvet használ és kétnyelvű környezetben él.
    • A nyelvelsajátítási idő szerint megkülönböztetjük a korai, ill. ké­sei két­nyel­vűeket, a nyelvismeret szintje szerint pedig az egyik nyelven domináns kétnyelvűeket a mindkettőt azonos szinten beszélő balansz kétnyelvűektől. Széles körben elfogadott, hogy a második nyelv tanulását is kritikus periódus korlátozza: a nyelvismeret magasabb szintjét érik el azok, akik kora gyer­mek­korban sajátítják el a második nyelvet (pl. idegen akcentus hiánya). Arra is van adat, hogy az intenzív gyakorlat fölülírhatja ezt a megszorítást.
    • Kremnitz különbséget tesz az integratív és az eszközként használt kétnyelvűség között. Előbbinek az a célja, hogy a beszélő a társadalomba történő integrációjával hozzájáruljon a konfliktusok csökkentéséhez, az eszközként használt kétnyelvűség pedig a saját kommunikációs lehetőségek kiterjesztését szolgálja.

o       A második nyelv tanulásának időpontja: A nyelv elsajátításában és a nyelvi kompetencia fejlődésében fontos szempont a második nyelv tanulásának időpontja. A tudomány mai álláspontja szerint – sok nyelvtudós és pedagógus korábbi nézetével ellentétben – a kétnyelvűség előnyt jelent a nyelvet beszélő számára.

o       A kétnyelvű oktatás témakörében felmerülhet az a kérdés, hogy a kétnyelvű személy képességeire milyen befolyással van a kétnyelvűség.

    • Bebizonyosodott, hogy azok a kétnyelvű személyek, akik egyidejűleg két nyelvet tanultak meg, lényegesen jobban tudtak tárgyakat megnevezni és átnevezni, és rugalmasabbak a szavak használatakor, mint az egynyelvűek. Langenmayr (1997) különböző vizsgálatokra hivatkozva írja, hogy a kétnyelvűek nagyobb kognitív kompetenciával rendelkeznek, mint az egynyelvű személyek – azáltal, hogy a fogalomfolyamatosság és fogalomrugalmasság terén lényegesen magasabb értékeket mutattak –, és jobb a valóság-ellenőrzésük is. A kétnyelvűség pozitív hatással van a gondolatmenetre, javítja a verbális kreativitást, így a kisgyermekek metalingvisztikai képességeit a két nyelvben szerzett tapasztalat meggyorsíthatja.

o       A kognitív kompetenciák vonatkozásában felismerhető a kétnyelvűek előnye az egynyelvűekkel szemben, ha a kétnyelvűség korai kezdete pozitívan hat.

o       A kognitív kompetenciák mind a gondolkodás rugalmasságát, mind a verbális kreativitást átfogják.

o       E képességeken felül a kétnyelvűség perspektívaváltást eredményezhet a diák szemléletmódjában, és hozzájárulhat a kliséalkotás fokozatos áthidalásához.

o       Mindenképpen kritikusan értékelendő az, hogy manapság a két tannyelvű oktatás területén elsősorban olyan idegen nyelveket használnak Magyarországon, amelyek privilegizált helyen szerepelnek, mint az angol vagy a német, és a kisebbségi nyelvek vagy a társadalmilag kevés elismerést kapó nyelvek háttérbe szorulnak. Ezt a helyzetet rontja, hogy a két tannyelvű oktatást Magyarország legtöbb iskolájában viszonylag későn, középiskolában kínálják a tanulóknak.

o       Kétnyelvű szaktárgyi órák: A többnyelvű szaktárgyi óra esetén mindkét tárgy, a nyelv és a szaktárgy integrációjáról van szó.

o       Az iskola az első és második nyelv tanításával hozzájárulhat a többnyelvűség megszerzéséhez. A többnyelvűséget Európában fontos kvalifikációnak tekintik.

o       Finkbeiner (2002) azt várja a kétnyelvű szaktárgyi órától, hogy az képessé teszi a tanulókat arra, hogy „a különböző perspektívákkal és tradíciókkal foglalkozva kifejezzék és meghatározzák a saját kulturális világleírást és értelmezést”. Eközben a nyelvi repertoárnak képessé kell tennie a tanulót arra, hogy mind a mindennapi kommunikáció, mind a – globalizált gazdaságot tekintve – szakmai területen megfelelően tudjanak kommunikálni.

o       A kétnyelvű óra megtartásához a tanár oldaláról bizonyos kompetenciák elengedhetetlenek. Bach átlagon felüli nyelvi kompetenciát követel, ezenkívül a nyelvben és szaktárgyban tudományosan megalapozott nyelvi kompetenciát és azt, hogy képes legyen a tárgyvonatkozású módszerek határain túl látni, valamint hogy a nyelvet és szaktárgyat illetően rendelkezzen kulturális kompetenciával.

o       A többnyelvűség mintaországa

§         Luxemburg Németországgal, Franciaországgal és Belgiummal határos. Változatos történelme révén három nemzetiségi nyelvet ismert el: a luxemburgit, a németet és a franciát. Minden Luxemburgban született először luxemburgit tanul. A második osztályban kiegészíti ezt a német és a francia, később azután „második vagy harmadik” idegen nyelvként az angol, a latin vagy más nyelvek. Végül öt nyelvet beszélnek a luxemburgi gyerekek. Ebben a kis országban olyan megszokott a kétnyelvűség, hogy senkinek sem tűnik fel, ha valaki egy boltba betérve franciául vagy luxemburgi nyelven köszön, kezdetben franciául, azután esetleg németül beszél, és végül luxemburgi nyelven búcsúzik el. Rendszerint a boltos a megfelelő nyelven válaszol. Ezenkívül Luxemburgban nagyon magas a külföldiek száma, így más nyelvek is kapcsolódhatnak a felsoroltakhoz. De a kétnyelvűség ezen modellje bármennyire is előnyös lehet, nem alkalmazható minden európai országban, habár a többnyelvűség szakmai szempontból és a globalizáció következményeként sok cég tevékenysége folytán az egyes államokban nagyon hasznos lehet. Hátránya viszont, hogy azokat az embereket, akiknek nincs nyelvérzékük vagy szociális helyzetük révén nincs lehetőségük nyelvet tanulni, kirekesztik.

  • Interkulturálisak azok a kommunikációs jelenségek, amelyek a más kultúrák sajátosságairól bár tudomást vesznek, de mélyebben nem involválódó, szintézisre nem törekvő tapasztalati élményekhez vezetnek.
  • Multikulturálisak azok a kommunikációs jelenségek, amelyek a más kultúrákkal szervesen együttműködő, integrált, szintetizált és empatikus társas-világ-alkotást valósítanak meg és reflektív élményekhez vezetnek a résztvevő egyének számára.

·         A multikulturális kulturális vagy nemzeti sokszínűséget jelent, míg a multikulturalizmus olyan ideológia, mely támogatja a kulturális és a nemzeti sokszínűséget, elismeri identitásbeli, etnikumi kisebbségségeket.

  • Az interkulturális oktatás folyamata szükségszerűen a különböző kultúrák megértésére irányuló kölcsönös tiszteleten alapul.
  • A multikulturális oktatás mindenki számára próbál egyenlő esélyeket teremteni, azáltal, hogy átváltoztatja a teljes iskolai környezetet úgy, hogy az tükrözze a társadalom és iskolai osztály eltérő kultúráit és csoportjait.
  • A multikulturális nevelés nem csupán az eltérő rasszok, kultúrák, társadalmi csoportok iránti érzékenységet jelenti, hanem egyfajta paradigmaváltást is, amely magával hozza a különböző gondolkodásmódok értékként való elfogadását, s egyszerűen természetesnek veszi a másságot.

·        A multikulturális/interkulturális paradigma az iskolázáshoz, a saját kultúrához való jogot egyéni, állampolgári jogként értelmezi, és - legalábbis elvben - nem tesz különbséget olyan kulturális elemek között, mint honosság, nyelv, vallás, szokások, életmód stb.

  • A paradigma fontos eleme, hogy a domináns társadalmi csoportok maguk is felismerjék érdekeltségüket az együtt élő etnikai kultúrák közötti viszonyok egyenlőbbé tételében, partnerek legyenek a kisebbségek öntudatának erősítésében, kultúrájuk megismerésében és elismerésében.

·        A multikulturális/interkulturális oktatás alapja elvben a társadalomban élő valamennyi népcsoport tagjaira kiterjedő emberi, állampolgári jog a kultúra megőrzésére és mások általi tiszteletére. A kulturális elemek ápolásának, átörökítésének optimális szervezeti megoldása az etnikailag (kulturálisan, vallásilag stb.) heterogén csoport (osztály, iskola), mivel a kultúrák interakcióját az ilyen szervezeti megoldások biztosítják. Társadalmi értékké vált a kultúrák sokfélesége.

·        A nemzetiségi oktatás - ahogyan ez Magyarországon évszázada kialakult - tág értelemben besorolható a multikulturális/interkulturális oktatás fogalomkörébe, de nagyon fontos szempontból különbözik is attól: csak őshonos és csak nyelvi kisebbségekre terjed ki, olyanokra, amelyek társadalomban való elhelyezkedésük és kultúrájuk főbb vonásait tekintve lényegében nem különböznek az ország többségi lakosságától.

·        A nemzetiségek közösségként, kollektív jog alapján ápolhatják nyelvüket és kultúrájukat az iskolarendszerben, éspedig optimális esetben saját, elkülönült szervezeti egységekben. Társadalmi érték a nemzetiségek saját kultúrájukhoz való joga.