Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14. Egy szabadon választott magyar cigány szerző életművének bemutatása

2008.05.23

Bari Károly költészete

  • Bari Károly (1952. okt. 1., Bükkaranyos - ) sokoldalú alkotó: verseket ír, fest – több kiállítása is volt, pl. a Gödöllői Galériában; a cigány néphagyomány lírai és epikus alkotásait, illetve kortárs francia költőket fordít magyarra, a magyarországi és romániai cigányság folklórját gyűjti, s szerkeszti az Íves Könyvek-sorozatot.

·        Politikai tartalmú verseiért az 1970-es évek közepén meghurcolták és börtönbe zárták. Kiszabadulása után évekig a társadalom perifériájára szorult.

·        Különböző külföldi folyóiratokban és antológiákban versei idegen nyelveken is rendszeresen napvilágot látnak.

  • 1972-1973-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1975-1977 a debreceni egyetem hallgatója volt. 1977 óta szabadfoglalkozású.
  • Elismerései:        
    • 1980 Móricz Zsigmond-ösztöndíj
    • 1984 József Attila-díj
    • 1992 Déry Tibor-jutalomdíj
    • 1992 Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíja
    • 2001 Kossuth-díj
    • 2004 Hazám Díj
  • Bari Károly, a bükkaranyosi cigány fiú 18 évesen országos feltűnést keltett első verseskötetével, a Holtak arca fölé - vel.
  • Költői indulását Domokos Mátyás segítette, aki felfigyelt Bari verseinek szokatlan világára, képeinek intenzitására.
  • Bari költõi nyelvezete – a Nagy László - i hatás mellett - a cigány folklór hagyományaiból táplálkozik, verseiben a cigányság eleddig ismeretlen, mitikus, archaikus élményeit szólaltatja meg, a cigányság életének mélyvilágáról és kitaszítottságáról ad jelzéseket.
  • Nagy László-i motívumkincs és képalkotás, hangütés, szuggesztív, szürrealisztikus jellegű  képalkotás jellemzi.
  • A korabeli kritika kiemeli, hogy a szerző fiatal és mélyről érkezett.
  • Sikere másokat is inspirált, az önkifejezés vágyát ébresztette fel bennük. Mára több, mint húsz cigány költőnek jelent meg önálló verseskötete, s ez nem jelenti azt, hogy csak ők jelennek meg kisebb-nagyobb rendszerességgel.
  • Főbb művei: Holtak arca fölé (1970), Elfelejtett tüzek (1973), A némaság könyve (1983), A varázsló sétálni indul (vál. és új versek, rajzok, 1985), Tűzpiros kígyócska. Cigány népköltészet (vál., ford., bevez., részben illusztrálta, 1985), Az erdő anyja. Cigány népmesék és néphagyományok (1990), Képek, képversek és versek. 12 képeslap (1992), 21 vers (1992), A pontos hely (műford., 1993), Az üvegtemplom. Cigány népmesék (ford., 1994), Díszletek egy szinonimához (vizuális költemények, 1994), A tizenkét királyfi. Cigány népmesék (ford., 1996), hanglemezek: A Nap és a Hold története (1989), Cigány népdalok Erdélyből és Magyarországról (1991), Bari Károly verseit mondja (1992), Anthology of Gyp

·        Hamarabb volt literátor, azaz az irodalmat művelő ember, mint néprajzos. Zsigereiben érezte cigány származását, annak minden terhét, ám összetettségét és különlegességét is. Észrevette közössége kultúrájának bizarr, semmihez sem hasonlítható jellegét, amely ennek a kultúrának ősi eredőiből és a sok száz éves vándorlás során szerzett-szervesült javaiból áll. Ez a begyűjtő-befogadó képesség az, amiért a cigány kultúrát nemcsak archaikusnak, hanem adoptívnak - befogadónak is nevezzük, vagyis a történeti útja-vándorlása során vele érintkezésbe került közösségektől átvett szellemi javak hordozójának, sőt átmentőjének. Köztudott, hogy az ilyen jelenség más népek hagyományában is előfordul.

·        Amikor Bari Károly közössége szellemi javait összeszedte, gyakran ismeretlen irodalom- és művelődéstörténeti mozzanatokat is rögzített a vele érintkező népek hagyományaiból. Ezzel nemcsak a cigány kultúra gazdagságát mutathatja föl, hanem a történeti bolyongás során összetalálkozott, velük hosszabb-rövidebb ideig együtt élt népek elveszettnek hitt javaiból is fölmutathat egyet s mást.

·        Bari Károlya eleddig ismeretlen fénytörésekben mutatja föl, milyen gazdag, színes tudat- és képzetformákat alakított ki népe különös életútja és menetelése során. Bari Károly ugyanis nemcsak a hazai, hanem a fokozottan hagyományőrző, s erősen archaikus jellegű erdélyi és romániai cigánytörzseket is fölkereste.

·        Bari Károly eredményeiről köteteiben, kiállításai során s lemezekben, beleértve CD-jeit is hírt adott (Anthology of gipsy folk songs I-IV. [1996]; Cigány-folklór I-X. Magyarország-Románia [1999]). Cigány folklór elnevezésű sorozata először a hagyományos cigány szellemi örökség értékeiről közvetített ősi nyelvükön.

·        A Mennyországom, csillagom (2001) című CD, melynek alcíme: Magyar néphagyományok - cigány hagyományőrzők, már utal arra az idézett adoptív-befogadó magatartásra, amely a történelmük során velük érintkezésbe került népek hagyományait átveszi, sokszor továbbviszi, gyakran továbbőrzi. Az antológiában e gyakorlat mutatkozik meg, hűen követve az ádventtől ádventig tartó ünnepi ciklus szokásait, énekeit, imádságait, továbbá az emberi élet végső dolgaihoz - születés-szerelem/házasság-halál eseményeihez - kötődő népi alkotásait. Az életet megjelenítők közül nem hiányozhatnak a nehéz sorsot, szenvedést, rabságot, katonaságot, bujdosást idéző keservesek, balladák. Bari Károly úgy gondolta, hogy ez élet-szellemi körképből nem hiányozhatnak a nagy értékű hangszeres hagyományok sem. Teljesebbnek tartotta bemutatóját a különösen archaikus instrumentális zene közlésével a moldvai, a gyimesi, a mezőségi, a kalotaszegi kiváló cigány muzsikusok tolmácsolásában.

·        Néhány verse:

BARI KÁROLY: Vándorcigányok

 

Hajnalok tornyai dőlnek vállukra: szürke ködöt-ásító,

csípős szelek sörényébe-fogódzkodva érkező

hajnalok, a szegénység keserű füstje fojtogat

bennünket, nyikorgó szekereinken

visszük rongyokba-öltöztetett, hegedűszóval-cirógatott

isteneinket: csupa-tűz ölű asszonyainkat,

akik az árkok szélén szülnek, tündérek ők;

az utak tündérei, harmattal mosakodnak,

gyöngyvirág-levélbe törölköznek, szemünkre álmot

énekelnek esténként, szoknyájuk suhogása;

forró zivatar, amikor a varjak fekete

szárnycsapásai sötétséget karcolnak az utak

fölé, árnyékok lopakodnak a fák között;

lányaink kendőjét akarják ellopni, hogy majd

csókért adják vissza, nem őrzik vad kutyák

sátoros szekereinket; kíváncsiskodó

baglyok rikoltoznak csak a szekérrudakon,

a régi öregek hétpecsétes íratlan törvényei

égették keményre szívünket, cigányok vagyunk,

ponyvás szekereinket; kíváncsiskodó

baglyok rikoltoznak csak a szekérrudakon,

a régi öregek hétpecsétes íratlan törvényei

égették keményre szívünket, cigányok vagyunk,

ponyvás szekereken kóborol népünk a világban

hidegen-süvöltő telek, verejtékben-ázó nyarak

között, tábortüzek hamuvá-rongyolódott

lángjai alatt kincset keresnek az éveiket-már-nem-tudó

cigányasszonyok, akik döglött macskák szőrét

rakják haragosaik kenyerébe, hogy megrontsák,

arcunkra utak pora tapad, végtelen, csillagot-álmodó

puszták dideregnek mögöttünk, szurtos gyermekeink

az öröm piros-citeráját zengetik naphosszat; gondtalanok,

nyikorgó szekereink az utak kőpadlójához nőttek,

kehes lovaink nyerítése lobog a levegőben, súlyos

fény-zászlók zuhognak a falukra: parasztjaik

az arany búzaföldek szívdobogásából falat

berozsdásodott, csikorgó tengelyű égtájak között;

az utak mellett: kormos ágaikra este

ráúszik a hold.

 

 

BARI KÁROLY: Az ítélet napján

 

Megfagy kürtök torkában

a rikoltás, a félelem ingeiben

verejtékezünk, ellopjuk arcunkat

tükreinkből, hogy fekete csákós

bűneink ne találjanak ránk,

betömetett szájak fúldokló

rettenete fölmerül szivárványok

csúcsán: megbicsaklott hitűek

álmaiban, csattan az ostor,

rajtunk, akik hét vármegyét

égettünk porrá virtusból,

fejünkre emeltük sugarastól

a Napot, hasbarúgdosott anyáink

ölét parázzsal perzseltük,

csattan az ostor, bicskával

megvérzett ujjak szorulnak

nyakunkra, a foszló-csillag-szemű

koponyák is fölmagasodnak bűneinkbe

a fák gyökerei közül, ahová elástuk,

igazak szigorú szavai dulakodnak

halálunkért: ha mertünk bírák lenni,

vádlottak padjáról se szökjünk meg

gyáván, szavak győzelme lesz

koporsószögünk, kürtök torkából

rézízű rikoltás dördül!

 

BARI KÁROLY: Kardokba öltözött tulipán

 

Kardokba öltözött tulipán,

piros árnyékodba zuhantam,

virágok zengő szívdobogásába

gyötrődésem ezüst-pénzeivel,

felgyújtottad perceim erdejét;

füstből faragott madarak

kóvályognak a tűz bokrai

fölött, felhők kerítéseire

lebbennek füst-szárnyakon,

szikrából pattintott csőrüket

sikoly feszíti szét, pernye-koronás

fiú vergődik lángoló percek

erdejében, fekete tálban vér

bugyborékol: álmatlan éjszakák

vére, kelyhed szobáját nyisd ki,

kegyetlen idő üldöz, engem,

kínok udvarán ágaskodó

száraz fát, felfegyverzed

magad szerelmem ellen,

kardokba öltözöl, tulipán?

 

BARI KÁROLY: Radnótihoz

 

Te, aki hűvösen zizegő drót tüskéi

közé szorultál

- beszorított a súlyos puskatus –

s cafatokban hullt a hús

melletted társaidról

- földbe sóhajtották anyjuk nevét –

s szálltak a kémények szemén

füstben, koromban

az árvíz sújtotta felhők közé

 

sistergő ködbe kiáltott

szavaid itt lebegnek fölöttünk

kitépem arcod utolsó jajodból

hiába kapaszkodták igazságodba,

reszkető ajkad az igazságba fúlt

 

akkor mászott ki testedből a kín

Arbeit macht frei!

Parancson rángatott kezek

Megölték szádban a keserű éneket.

 

BARI KÁROLY: Rekviem

 

Százholdas szívedben elfért a világ,

a napok lovai mégis tiportak rajtad,

héthatárba nyerítették bánatodat,

a szegénységet; tüskés ágai fölhasogatták

arcod, vérzett, lecsöppent a porba,

átszivárgott a gyökerek éjszakáján,

az idő csontjai is véresen ropogott.

Emlékszem, amikor apád meghalt,

éppen meszeltél, s te meszes kézzel

fenyegetted az istent, aki az ég

szürke ajtaja mögé zárkózott átkaid elől.

Magadra maradtál. Szemeid vakablakán

belépő embersor rádröhögött, szoknyád

alá nyúlkáltak; megkövült kínoddal

szédelegtél közöttük. Gyermekeid is

elvágytak mellőled; a kenyér,

amit a szívedből törtél, már keserű volt,

hiába muzsikáltál a csend piros-hegedűin,

nem aludtak el többet rajta, mindegyikkel

elfutottak a vonagló utak, még árnyék-foszlány

sem maradt belőlük, egy elszaladt cipőfűző,

agyonfogdosott fénykép, de még egy hajszál sem.

Magadra maradtál anyám!

 

Most már csak azt várhatod, hogy a

por-koporsóban húsod falai szétomoljanak,

százholdas szívedben göröngyök táncoljanak,

és meszes ujjaid vas-dárdái az égre meredjenek.