Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12. A tradicionális cigány közösségek családszerkezete; hagyományai, szokásai

2008.05.23
  • A cigányok törzsi-nemzetségi szervezete az indiai kasztrendszerhez hasonlít. Ez a cigányoknál belső zavart nem okozott, és nem okoz ma sem. Többnyire a törzseken belül házasodtak, mert ismerték egymás szokásait, törvényeit, foglalkozásait.
  • Indiából hozott szokás a gyermekházasság, és a bő gyermekáldás. Az indus bölcsek rendelték el a gyermekházasságot, hivatkozva a faj genetikai megjavítására. Indiában is, a cigányoknál ez úgy történt, hogy a fiatalokat a szülők egymásnak szánták, s a gyermekek többnyire már kiskoruktól együtt nevelkedtek. Ahogy távolodtak Indiától, ez a szokás is módosult. Ám a korai házasság a hagyományos életet élő cigányoknál még ma is általános.
  • A cigányok társadalma matriarchatus volt, anyajogú, ősközösségi viszonyokra emlékeztető, szabad, kötetlen életmód, vérségi kapcsolatokon nyugvó nemzetségi társadalmi berendezkedés. Ennek velejárója volt a szabad életmód, életfelfogás. A család eltartója, gondozója többnyire az anya volt. A cigányasszonyokra régen is, ma is súlyos terhek hárulnak. Ezért is öregszenek viszonylag korán.  Az asszonyok a vándorlás alatt a gyerekekkel foglalkoztak, a termékeket adták el, vagy cserélték el élelemre, megkeresték azt a lehetőséget, amivel a családot eltartották. /Jóslás, alkalmi munka, házimunka, stb./ A '60-as '70-es évektől a TSZ-ekben is keményen dolgoztak.
  • A gyermekekkel is többnyire az asszonyok foglalkoztak. A gyerekek hamar megtanulták a felnőttek életét, s a gyerekkor igen rövid volt. Csak a legkisebbek játszhattak, a nagyobbaknak már segíteniük kellett a tábor körül. A lányok a beszerzésben lettek járatosak, és az ételek készítésében, valamint a gyermekgondozásban. A fiúk apjuk mesterségét vették át, a lovakat gondozták, vele voltak a kovácsműhelyben.
  • Erős törvényeik voltak, melyek a létfenntartást célozták. Ezek megszegése kitiltást vont maga után. A kitiltás a kumpániából súlyos büntetés volt, a kitiltottat másik csoport nem vette be. E büntetés lehetett pár éves, de lehetett örökös kizárás is. legokosabb, a legtapasztaltabb lett a karaván feje /kumpanijako shero/, aki valamilyen kapcsolatban állt a volt nagyobb vezetőkkel /rokon, leszármazott/. Ezt az embert a cigányok nem vajdának hívták. Ő volt a békét csináló /pacsa kerel rom = pacha kerimasko rom/. A többiek hallgattak rá, az alkalmi cigány törvényszéket /romani kris/ is ő hívta össze.
  • Egyes vajdák utódai is vajdák lettek, mert különleges képességeik voltak. Lehet tekintélye a fiatalabb embernek is, ha tulajdonságai a többieknél tiszteletet kelt. Ilyen tulajdonságok, pl. a jó meglátások, helyes ítéletek, szakmai tekintély, ének-, mesemondó-képesség, nyelvjárások ismerete, kapcsolat a többi  törzzsel, nemzetséggel.
  • Sok helyen neveztek ki vajdát a hatóságok, aki összekötő volt a cigányok és a hatóságok között. Többnyire azokat választották ki, akik jól tudtak magyarul, tudtak írni, olvasni.
  • A cigányok belső törvényei jelentősen eltérnek a nem cigányokétól. A csórás - nem cigánytól - nem számított bűnnek, hisz az ősközösségi társadalomban nincs magántulajdon. A lopás célja nem a vagyonszerzés, haszonlesés, vagy üzletelés volt, hanem a puszta létfenntartás. A lopott tyúkokat közösen ették meg, de csak annyit vettek el, amennyit elfogyasztottak.
  • Társas érintkezéseikben nagyfokú a kötetlenség. Egymás házához bármikor mehetnek, felszólítás nélkül leülhetnek, ehetnek, ihatnak. A vidékről érkező cigány bármeddig ott tartózkodhat, ételből, italból, cigarettából bárki bármikor vehet minden felszólítás nélkül. Ez a kötetlenség abban is megnyilvánul, hogy az idegen gyerekek is ott lehetnek náluk, ugyanazt tehetik, mint a cigánygyerekek. Fizetéskor a cigányok a kocsmában mindenkinek fizetnek. Ünnepek alkalmával az arra járó embereket behívják és megvendégelik.
  • A cigányoknál mindenki testvér /phral/ és egymásnak nem idegenek.
  • A családok között ellentétek is felléphetnek, általában a lányszöktetést követő időben. Az első gyerek után a haragosok többnyire kibékülnek. Az is szokás, hogy egyszerre többen beszélnek, és hangosan, de az idősebb szavába nem illik belevágni. Az asztaltól senki sem állhat fel úgy, hogy nem mondja: engedelmo mangav /engedelmet kérek!/, és amikor visszajön, azt mondja: Devlesa rakhav tumen! /Istennel talállak benneteket!/.
  • A cigányok vallása általában katolikus. Ezt a vallást kényszerből vették fel, mert a keresztény egyházhoz való tartozás minden korban bizonyos fokú védettséget, védelmet biztosított részükre.  A cigányok csak ritkán járnak templomba, a karácsonyi éjféli misét, áldozást, keresztelést fontosnak tartják. A cigány esküvő, temetés családi körben, pap nélkül, a vajda vagy a legöregebb cigány jelenlétében történt. Imádkozni többnyire csak a Miatyánkot szokták. Saját maguk által írt imát, könyörgést is szoktak mondani cigány nyelven.
  • A nagypénteki böjtöt megtartják. A cigányok nem élnek mély vallásos életet, bár népdalaikban Istennel sűrűn lehet találkozni. Köszönéskor, köszöntéskor, nagy ünnepek alkalmával az a szokás, hogy hosszú köszöntőket mondanak egymásnak, s e köszöntőkbe beleszövik. Cigányok istenhívők és nemcsak katolikusok, hanem reformátusok, görög katolikusok is sokan vannak köztük, de hódítanak körükben a kis egyházak is, a pünkösdisták. A cigányok hitvilágának gyökerei is Indiára vezethetők vissza. Ez a hit a testtől is függetlenül létező szellem hite, mely a halál után is tovább él. Ezért vált szokássá a halottak étellel, itallal való ellátása is. A halottnak is ugyanúgy terítenek, mintha köztük lenne, élne, halottak napján a temetőbe  ételt, italt visznek, a sírra cigarettát szórnak, beszélgetnek a halottal, a halottról.  házasságkötés módja is Indiára vezethető vissza. A fiatalokat a vajda adta össze, vagy a törzs legöregebb tagja, egyben ő látta el a papi teendőket.
  • A színek összeállításában is ind elemeket lehet találni. A hagyományos cigány színek a piros, a fekete, kék, zöld, fehér, sárga. A színek keverékének aránya nemzetségenként változik. Öltözködésükben a színösszeállítás a jellegzetesen cigányos, mely a környezetétől élesen elüt.
  • A férfiak dísze a bajusz, a nőké a hosszú haj. A követelmény, hogy a férfiak, de különösen az idősebbek, járjanak kalapban, mellényben, tudják a cigány szokásokat, a ceremóniát.
  • Utcán a férfiak mennek elől, az asszonyok, a gyerekek mögöttük. Amikor énekelnek, táncolnak, a gyerekek is együtt lehetnek a felnőttekkel, együtt énekelnek, táncolnak, többnyire a gyerekek is a felnőttek dalait éneklik, a felnőttek játékait játsszák. Ezért van az, hogy már kiskorukban is meglepően jól énekelnek, táncolnak. Így a fiatalok hamar felnőtté, önállóvá válnak.
  • A lányok nem hordanak kendőt, mert az az asszonyok viselete. /Bekötik a lány fejét./ Az asszonyok férfiak előtt nem fésülködnek, nem hajtják fel a kendőt, mert az a rosszaság jele. A kendő alatt kell megfésülködniük, előbb az egyik oldalt, aztán a másik oldalt. Szégyen, ha a menyecskét hajadonfőtt látják. Férjezett nő idegentől nem fogadhat el kendőt ajándékba. Nem illik a nőnek rövid ujjú blúzban férfiak társaságában lenni. /Nem mutogathatja a hónalját!/
  • A nő a férfinek sohasem fordíthat hátat, és háttal sem hajolhat le férfi előtt, mert ez nagy tiszteletlenség. A táncban is vigyáznak erre. A lányok, asszonyok férfiak előtt / apa, fiútestvér/ nem öltözködhetnek. / Asszonyok nem járnak a strandra sem. /Általában a cigányok szemérmesek, egymás előtt nem vetkőznek le. A nők nem hordhatnak nadrágot, mert akkor női mivoltukon esik csorba. Férfiak előtt nem szoptathatnak, ha mégis muszáj, kendővel kell letakarni magukat. A férfiak otthon is kalapot hordanak, csak akkor veszik le, ha nem cigányok közé mennek, illetve hivatalos helyre.
  • Ha vendégségbe mennek, mindig ajándékot visznek, többnyire italt, vagy tyúkokat. Ivás előtt köszöntőt kell mondani. Hagyomány a sok gyerek is. A kedvenc mindig a legkisebb. A khelderash  férfiaknak hosszú hajuk volt, az öregebb cigányoknál divat volt a szakáll is.
  • A cigányok zöme dohányzik, iszik, a nők is a férfiak is. A gyerekek is hamar rászoknak a dohányra. Szeretik az erős, fűszeres ételeket. Régebben a pipa /lyuvava/ volt a divatosabb, ma inkább a cigaretta. A dohány kedvelése igen nagymérvű, egyesek régebben még az ételről is lemondtak érte. A cigány ételek jellegzetesek. Levest ritkán főznek, akkor is csak tyúklevest, illetve marhahúslevest. A tyúk egészben fő a levesben, mikor megfőtt, megsütik, vagy kirántják. A hús szinte mindennapos, nélküle alig múlik el étkezés. Pörkölt, vagy sült hús paradicsommal, paprikával, hagymával. A húsos káposzta szinte nemzeti eledelük. Főzelékféléket csak ritkán főznek. Tészták közül a káposztás, túrós tészta a szokásos. Szinte minden cigány csoportnál egyik kedvenc étel a lecsós nokedli. Nagyobb ünnepekkor mindig töltött káposztát készítenek, a töltelék zöme hús. A toroskáposzta tyúkhússal, disznóhússal, marhahússal, füstölt hússal készül. Még ma is a legfőbb eledel a káposzta és a hús. Régebben az elhullott állatokat is elfogyasztották, természetesen a hús feldolgozása bizonyos szakértelmet kívánt. /A húst úgy készítették el, hogy senki se  kapjon tőle fertőzést, murdicko mas, murdalo mas./ Ma már a dögkutakat klórmésszel kell leönteni, hogy megakadályozzák a dögevést.
  • A családi törvény (normaértékrend) heterogén volt és gyakran ütközött a társadalom normarendszerével.
  • Van halálos és van megbocsátható bűn. Az árulás mindig halálos bűn volt. A halálos bűn örök kizárást jelentett, a megbocsátható bűn néhány évi kizárást. A csoportból való kizárás súlyos büntetés volt, de volt drasztikusabb is, pl. az orrlevágás, hajlevágás, egyéb büntetések, melyeknek híre hamar eljutott a távolabb élő cigányokhoz
  • kárpáti cigányok zömének öltözete már nem hagyományos, bár a rikító színeket ők is kedvelik, ugyanúgy mint a többiek. A falvakban lakó kárpáti cigányok átvették az oláhcigányok népviseletét, de nem teljes mértékben, általában csak a nők.
  • Az oláhcigányok népviselete a falvakban hagyományos, a váro-sokban csak azoknál, akik szigorúan tartják szokásaikat. A városokban az asszonyok viselete lehet hagyományos, és lehet modernebb is.
  • A férfiak hagyományos viselete:

      csizma /kher/, csizmanadrág /kalca/,

      fehér ing /parno gad/, kalap /kolopo,polorija/,

      kabát /zubuno, kavadya/, cipő /papuchi/,

      mashkaresko /mellény/, kapca /patavo

       A kalap színe attól függ, hogy az illető milyen törzshöz tartozik. A masharoknál a zöld, a sárga színű, a lovároknál a szürke, a barna kalapok a divatosak. A kalapot nyáron is hordják, csak hivatalos helyen veszik le. Újabban a lovároknál a fekete kalap a legelegánsabb.

  • A nők hagyományos viselete:

      cipő /papuchi/ régebben a papucs /shlyappi/ volt a nyári viselet. A papaucs többszínű, bojtos.

      harisnya /shtrimflya/ élénk színű a fiatal nőknél, időseknél sötétebb tónusú.

      bő, ráncos szoknya /coxa, rokja, rotya/ mellett a rakott szoknya is divatos. A szoknya színe a fiataloknál élénk színű, vagy több színű, az idősebbeknél egyszínű, sötét. Ezt az alsószoknyával /teluni coxa/ együtt hordják. A bő szoknya több méter anyagból készül.

      Blúz /vizitka, vizitari/, kendő /dikhlo/, ami többszínű a fiataloknál cifra /turcko, tristo/, az idősebbeknél sötétebb. Nagyon kedvelik a kasmir /kashmiricko/ kendőt. Télen fekete nagykendőt /baro dikhlo/ hordanak, mely betakarja vállukat, hátukat, derekukat.

      A kötény /ketrinca, kretinca, leketova/ a muzsikus cigányoknál nem divatos, a falusi cigányasszonyok /és a városi hagyományosan öltözködőknél/ és az oláhcigányasszonyoknak fontos ruhadarabja.

      A colár /szőnyeges/ asszonyoknál a hegyes cakkos, a többieknél a kerek cakkos a használatos. Idősebbeknél a sötétebb árnyalatú színek a használatosak /kékfestő kötény kihímezve, barna színű csíkokkal/.

      A kötény színe és a szoknya színe, a blúz színe összehangolt. A kötényt 3-4 féle cérnával, gyöngy vagy fényes fonallal díszítik. A zsebeken is lehet virágokat varrni, vagy a cakkokba egy-egy pöttyöt hímezni. A hétköznapi kötényeken nem szokás az aranyozás, hisz a mindennapi munkához ők sem öltöznek díszesen.

  • A nők színösszeállítása az, ami jellegzetesen cigányos. Az asszonyoknál a kendő és a kötény tisztasága nagyon fontos, a férfiaknál a csizmáé és a kalapé. A csizma fényes legyen, a kalap kefélt. Erről ítélik meg egymást.
  • A férfiaknál a fekete mellény is hagyományos, mindig fehér ingre veszik fel. A régebbi mellényeken ezüstgombok voltak (ez szinte különös ismertetőjegyenk számított). A mellényzsebben zsebóra van, mely hosszú láncon lóg.
  • Az öltözet tartozékaként kezelik az ékszereket is, főként a nőknél, de nem csak náluk. A nők fülében nagy karikás fülbevaló van /zlag, chenya/, a nyakban aranylánc /lanco, vering/, végén kereszt vagy szív, vagy Mária medál.
  • Az ujjakon minél több gyűrűnek kell lennie, pecsétgyűrű is legyen köztük. A karperec is divatos. A férfiak kezén nagy pecsétgyűrű van, nyakukon lánc, szívvel, feszülettel, csuklójukon karperec.
  • A tetoválást  a nők és férfiak egyaránt kedvelik. Karjukba beletetoválják kedvesük nevét, vagy valaki közeli hozzátartozóét.