Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. Az otthon nyelve és a kidolgozott kód B. Bernstein értelmezése alapján

2008.05.23

A nyelvi hátrány, a korlátozott és a kidolgozott kód jellemzői

·         A szociolingvisztika az a tudomány, amely társadalmi szemszögből vizsgálja a nyelvhasználatot.

·        (Bernstein) A személyközi kommunikáció a feladó és a vevő közös társadalmi ismeretein nyugszik. Így az üzenetek egy adott közegben, csoportban kapnak értelmet. A kulturális különbségek a nyelven keresztül a gondolkodási különbségeket is meghatározzák. A nyelvi különbségek hajlamossá tehetik az embereket arra, hogy különbözőképpen lássák a világot.

·        Korlátozott kód

-          kevésbé iskolázott, kedvezőtlen szociális körülmények között élő emberek fogalomhasználatára jellemző

-          kevés elvont fogalmat ismernek és használnak az emberi kapcsolatok terén

-          Bernstein azt állította, hogy ez a kód lehetővé teszi a tagok közti szoros kapcsolatot, és amely főleg nemek és korosztályok közötti különbségen nyugszik. Ez a társadalmi csoport olyan módon használja a nyelvet, hogy az összefogja őket és sokszor olyan fél mondatokból is értenek, amiket más csoportok képtelenek lennének megérteni. Ennek a társadalmi csoportnak a „mi” személyes névmás ad nyomatékot, nem pedig az „én”.

·        Kidolgozott kód

-          tanultabb, jó szociális körülmények között élő emberekre jellemző

-          nagy szókincs

-          árnyalt kifejezésmód

  • Bernstein szociológiai munkáiban az angol munkásosztály és a középosztály által használt eltérő nyelvi kódra hívja fel a figyelmet. Az előző konkrét, korlátozott kódjával szemben az utóbbi kidolgozottabb, absztrakt kódot használ. Hangsúlyozza azonban, hogy a korlátozott kód fogalma nem azonos a nyelvi elmaradottsággal. Azt tükrözi, hogy a nyelvhasználat erőteljesen kontextushoz kötött, így partikuláris, csak az adott helyzetre érvényes jelentést hordoz. Ezzel szemben a kidolgozott kód kevésbé kontextushoz kötött, ezáltal általános jelentések átadására nyújt lehetőséget. Mivel az iskolai oktatás ilyen általános jelentésrendszereket, elveket, műveleteket próbál átadni, a nyelvhasználatbeli különbségek itt előnyként, illetve hátrányként jelentkezhetnek.

·        Bernstein, ismert brit nyelvész, a „Kidolgozott és korlátozott kódok: szociális eredetük és következményeik” című könyvében kifejlesztett egy társadalmi kódrendszert, amit arra használt, hogy osztályozza a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó nyelvvariáció mintákat. Állítása szerint a középosztály tagjai egészen másként építik fel beszédüket, mint a munkásosztály.

·        Sok tanulási nehézség hátterében az otthoni és az iskolai kommunikáció közötti folytonosság hiánya a felelős. Különösen kifejezett ez bizonyos nyelvi, kulturális kisebbségek esetén. Összehasonlító tanulmányokból kiderült, hogy például indián gyerekektől mást vártak el otthon, mint az iskolában. Szükség van az otthoni és az iskolai kommunikációs módok nagyobb összhangjára, másrészt az iskolai normák kifejtett tanítására. Különösen kiéleződhet ez a probléma diglosszia esetén. Ez legtöbbször egy választékos és egy közönséges nyelv elkülönülését jelenti. Az előbbi az oktatás, művelődés nyelve, míg az utóbbi a család, a baráti együttlétek nyelve. Otthon először a közönséges kódrendszert tanulja meg a gyerek, míg az írást, fogalmi gondolkodást egy olyan nyelven kell elsajátítani, amit még beszélt nyelvi szinten sem tud tökéletesen.

·        A családi szocializáció alapvetően meghatározza az iskolai teljesítményt és a belőle fakadó társadalmi előnyrendszer elérhetőségét.

·        A szocializáció egy olyan komplex folyamat, amely révén kialakul a kulturális identitás és a hozzá tartozó viselkedési válaszok, miközben elnyeri formáját és tartalmát a morális, kognitív és érzelmi tudat. A szocializáció az ember biztonságának megteremtésére szolgáló folyamat.  A folyamat  megszűri az ember  lehetőségeit, részben azáltal, hogy  idővel  megteremti  egy  adott társadalom berendezkedésének elkerülhetetlenség érzetét,  részben  a  lehetséges  választások  körének korlátozásán keresztül. A szocializáció leglényegesebb közvetítői a modern társadalmakban: a család, az egykorúak csoportja, az iskola és a munka.

·        A családi szocializáció kontextusai a következők Bernstein elmélete alapján:

o       1. Szabályozó (kontroll) kontextus  -  a tekintélyviszonyok, az erkölcsi rend szabályait közvetítik.

o       2. Képzési kontextus  - a tárgyak és személyek objektív természetéről szóló ismeretekre és készségekre vonatkozó beállítódások kialakítása.

o       3. Képzelet vagy újítás kontextusa  - bátorítás mértéke kísérletezésre, újraalkotásra.

o       4. Interperszonális kontextus   - kommunikáción belüli tudatosítása, figyelembevétele a mások és saját maga érzelmi állapotainak

·        A szocializáltság  egyik - leghangsúlyosabb - megjelenési formája a nyelvhasználat. A nyelv olyan szabálysor, amellyel minden beszédkódnak összhangban kell lennie és ez kultúra függő tartalommal és kifejeződési formával bír. Különböző beszédformák vagy kódok szimbolizálják a társadalmi viszony jellegét, szabályozzák a beszédkölcsönhatások természetét és fontossági sorrendet és viszonyrendszert teremtenek a beszélők számára. A gondolkodási és nyelvi szocializáció alapján tagolódik a társadalom. Ezzel szabályozva egyes osztályokhoz tartozó egyedek hozzáférési lehetőségét magához a tudáshoz - a tudás elosztása alapján. Biztosítva vagy megvonva annak lehetőségét, hogy "megérthető" a világ, és kialakítva az elszigetelődés és összetartozás élményét társadalmi osztályokon belül. Ezeknek a viszonyulásoknak nyelvileg leképződő formái vannak, amelyeket Bernstein két kategóriába sorol. Az univerzális, kidolgozott kódokat használó és a partikuláris korlátozott kódokat használó nyelvi szerkezet. A kódok szabják meg a nyelv kontextuális használatát, a leglényegesebb szocializációs helyzetekben, s így szabályozzák, hogy milyen fontossági sorrendeket és viszonyokat sajátít el a szocializált személy.